Önkéntes telefonszabotázs? A 80 százalékos töltési csapda, amibe mindenki belesétál

A telefon töltésével mindig meg kell állni 80 százaléknál? Attól függ, hogy a tudomány vagy a józan ész szerint optimalizálja-e a készülék használatát?

Sokan szinte vallásos meggyőződéssel korlátozzák a modern mobil eszközeik töltését 80-85 százalékra, hogy ezzel lassítsák az akkumulátor elkerülhetetlen elhasználódását. Bár a módszer mögött álló elektrokémiai érvek valósak, a logika mégis sántít: azért mondunk le a telefonunk teljesítményének jelentős részéről az első naptól kezdve, hogy elkerüljük azt az állapotot, amit így önként idézünk elő.

Van egy különös rituálé, amit a techtudatos felhasználók jelentős része hajlamos gépiesen követni. Annak érdekében, hogy késleltessék az akkumulátor kapacitásának csökkenését, egy szoftveres kapcsolóval drasztikusan visszafogják az akkumulátor kapacitását. A telefonokon és laptopokon egyre gyakrabban felbukkanó töltési korlátról van szó, amely nem engedi 80–85 százalék fölé kúszni a töltöttségi szintet. A tudomány a döntés mellett áll, a józan ész viszont ellene van – figyelmeztet a MakeUseOf.
A tudomány nem hazudik: a 100 százalék fáj az akkunak

Ismerjük el, a kémia kíméletlen. Amikor egy lítium-ion akkumulátort csurig töltjük, a katód szinte teljesen elveszíti a lítiumot, ami fizikai feszültséget generál a kristályszerkezetében. Ezzel párhuzamosan az anódon található védőréteg (az úgynevezett SEI-réteg) vastagabbá válik, ami minden egyes ciklussal véglegesen csapdába ejt némi lítiumot. Ez lassan, de biztosan csökkenti a tárolókapacitást.

A magas feszültség és a töltés végén fellépő hőmérséklet-emelkedés kombinációja a legrosszabb forgatókönyv. Ha tehát megállunk 85 százaléknál, elkerüljük ezt a kritikus stresszt, és az akkumulátor elméletileg évekkel tovább maradhat egészséges.
A megoldás, ami valójában egy probléma

Észrevette a logikai bukfencet? A megoldás a problémára az, hogy ne használja ki a készüléke tudását. Ez olyan, mintha azért nem hajtanánk lassan és kevesebbet a vadonatúj és erős autónkkal, hogy ne fogyasszon annyit, ne kopjon annyira a gumija, és ne menjen bele a kilométer.

A modern okostelefonok ráadásul már nem buta téglák. Az iOS és az Android is tartalmaz „optimalizált akkumulátortöltést”. Ezek a rendszerek figyelik az alvási szokásainkat: éjszaka megállítják a töltést 80 százaléknál, és csak közvetlenül az ébredésünk előtt pumpálják bele az utolsó 20 százalékot. Ezzel minimalizálják azt az időt, amit a telefon a káros, magas feszültségű állapotban tölt, méghozzá anélkül, hogy nekünk kellene lemondanunk a rendelkezésre álló energiáról.

Az emberek jó része éjszakára rádugja a telefonját a töltőre, és minden napot 100 százalékon kezd. Ezzel azonban hosszú távon nem biztos, hogy jót tesznek maguknak, pontosabban a telefonjuk akkumulátorának. Bár nem teszi tönkre a készüléket, ha néha csurig tölti, ám itt a magyarázat, hogy miért érdemes minél előbb megszabadulni a túltöltés rossz szokásától.
A kegyetlen statisztika

Számoljunk egy kicsit! Egy iPhone 15 az Apple szerint nagyjából 1000 teljes töltési ciklus után esik 80 százalékos állapot alá. Ez napi egyszeri töltéssel számolva körülbelül 2,7 év. Az én szolgálati célokra használt, 4 éves Galaxy S22-es telefonom a Samsung Memebers tesztje szerint ugyanúgy teljesíti a 3700 mAh-t, mint az első napján (igaz, hajlamos rá, hogy ha nagyon lemerítem, az utolsó energiamorzsákat már ne préselje ki magából, és teljesen kifeküdjön).
A 100 százalékig tartó töltés tényleg olyan pusztító a telefonok akkumulátorára, vagy ez csak egy idegesítő mítosz? Mi van, ha a helyes válasz az, hogy mind a kettő!

A 100 százalékig tartó töltés tényleg olyan pusztító a telefonok akkumulátorára, vagy ez csak egy idegesítő mítosz? Mi van, ha a helyes válasz az, hogy mind a kettő!

Egy átlagos magyar felhasználó nagyjából 3,5-4 évente cseréli le a készülékét. Ez azt jelenti, hogy aki a 80 százalékos korlátot használja:az első naptól kezdve úgy használja a telefonját, mintha az már elhasznált lenne,

Mindezt azért teszi, hogy megvédje az akkut egy olyan degradációtól, amely nagyjából akkorra következne be, amikor már eladná vagy eldobná a készüléket

Gyakorlatilag a jelenlegi komfortját áldozza fel egy olyan jövőbeli ígéretért, amelyet soha nem élvez majd.
Mikor van mégis értelme ezt a gyakorlatot követni?

Természetesen nem mindenki technológiai őrült, hogy legalább kétévente muszáj váltania. Ha valaki 5-6 évre tervez egy eszközzel, és esze ágában sincs akkumulátort cseréltetni (ami egyébként nagyságrendekkel olcsóbb, mint egy új telefon), ott a korlátozás valódi megtakarítást jelenthet.

Ugyanígy fontos szempont a viszonteladási érték. Az iPhone-ok esetében az „Akkumulátor állapota: 100%-os” felirat a használt termékek piacán készpénzre váltható. Itt azonban nem magunknak spórolunk, hanem a következő tulajdonosnak konzerváljuk a készüléket a saját kényelmünk kárára.
Az akkumulátor van értünk, nem fordítva

Ugye, az a helyzet, hogy vásárolt egy eszközt, aminek kifizette a teljes kapacitását. Ez pedig azért van ott, hogy használja: hogy kibírja a nap végéig a navigációt, hogy lehessen még fotózni a koncert végén, vagy hogy ne kelljen powerbankkal rohangálni.

Ahelyett, hogy szoftveresen gúzsba kötné a drága eszközét, érdemesebb a valódi energiavámpírokkal foglalkozni: törölje a háttérben futó, felesleges appokat, illetve vegye lejjebb a fényerőt, ha fogytán az energia. De ne féljen a 100 százaléktól! Semmi értelme arra időt és idegrendszert pazarolni, hogy egy lítium-ion cella épsége megmaradjon, ahelyett, hogy egyszerűen csak használná a telefonját, élvezve annak képességeit. Ez 100 százalék.

blikk.hu