Állandóan a savszintet nézegetni azonban eléggé macerás, így elindultak a fejlesztések a ma már szinte kizárólagossá vált gondozásmentes(nek nevezett) akkumulátorok irányába. Első lépésként a vízfogyasztást igyekeztek csökkenteni, amit azzal sikerült elérni, hogy a negatív lemezeket egy ezredrésznyi kalciummal ötvözték.
Először ezeket nevezték gondozás-mentesnek, ám valójában csak csökkentett gondozásigényűek voltak, amit az is jelzett, hogy ellátták őket kitekerhető dugókkal, csak éppen gyakran leragasztották őket. Ezeken tűntek fel a varázsszemek is, amelyek különböző színekkel jelezték, hogy az akku rendben van (zöld), lemerült (fekete vagy szürke), vagy a savszint csökkent le (fehér vagy sárga). A varászszem apró, de nem elhanyagolható hibája, hogy csak egyetlen cella állapotáról adott tájékoztatást, amitől a többi öt cella bármelyike, vagy mindegyike is eltérő állapotban lehetett. Az elnevezésben jelentkező zavart az okozta, hogy a szabvány szerint már az az akku is gondozás-mentesnek minősült, amelynek vízvesztesége a mérési eljárás folyamán kapacitás amperóránként 4 gramm alatt maradt. És ezt már sok ilyen akkumulátor is tudta.
Valóban teljesen gondozásmentes akkumulátor azonban csak az, amelynek kapacitás amperóránként az egy grammot sem éri el a vízfogyasztása. Az ilyen akkumulátoroknak már a pozitív lemezeit is kalciummal ötvözik, illetve egyéb fémeket, ónt, illetve ezüstöt is felhasználnak az ötvözéshez. Ezek szintén növelik a lemezek szilárdságát és javítják korrózióval szembeni ellenállását, ugyanakkor annyira lecsökkentették a vízfogyasztást, hogy a dugók feleslegessé váltak, a cellákat teljesen le lehetett zárni. Így valóban kiérdemlik gondozásmentes nevet. Legalábbis vízfogyasztás szempontjából.
totalcar.hu