Ritkaföldfém-függőség – Kína “kőolaja”

A ritkaföldfémek a mai technológiában nélkülözhetetlen szerepet töltenek be. Felhasználási területük rendkívül széleskörű, a számítástechnikától a hadiiparon keresztül a nukleáris erőművekig az alkalmazott technológia szerves részét képezik (mobiltelefonok akkumulátorai, Ni-Mh akkumulátorok, memória-chipek, hibrid és elektromos autók akkumulátorai stb).

A ritkaföldfémek nélkülözhetetlenségük miatt a kitermelés az utóbbi tíz év alatt évi 40 ezerről 120 ezer tonnára nőtt. Így Kína a ritkaföldfémek exportjának visszafogásával erőteljese nyomást tud gyakorolni a kapitalista nyugatra ideológiai nézetei, vagy egyéb gazdasági érdekei érvényesítése miatt.

2010. szeptember 7-én egy kínai halászhajó japán fennhatóságú vizeken ütközött a parti őrséggel (egy olyan szigetcsoport közelében, amire mindkét ország igényt tart), a legénységet letartóztatták, a két állam között régóta meglévő diplomáciai ellentétek újra előtérbe kerültek. Kína leállította a Japánba irányuló ritkaföldfém-exportot. A japán Toyota Prius hibrid autóinak akkumulátoraihoz 10 000 tonna ritkaföldfémre van szükség, így ez meglehetősek súlyos lépésnek mondható.

Júniusban az Európai Bizottság áttekintette a Unió nyersanyag-szükségleteinek kritikus pontjait. A 14 tételt tartalmazó listára természetesen a ritkaföldfémek is felkerültek. Washingtonban szintén tanulmányírogatások és politikusok felszólalások tárgya lett (főként) a hadiipar Kínától való függősége: törvénytervezetet nyújtottak be a hazai bányák újbóli megnyitására.

Valószínűsíthető, hogy az export-kvóták csökkentésével Kína célja, hogy hiányhelyzetet teremtsen, felverje e fémek világpiaci árát és ezáltal nagyobb profithoz jusson: a neodímium ára egy éve alatt 60 százalékkal nőtt, a ceriumé tizenkétszeresére emelkedett.

A nyersanyag-kivitel visszafogása lehetővé teszi továbbá, hogy az országon belül keletkezzen a hozzáadott érték, amennyiben már az értéklánc későbbi pontján előálló félkész terméket bocsátja Kína importra. A feldolgozás ugyanis értéknövelt folyamat: költséges, mert akár 30 napot is igénybe vehet, és erőforrás-igényes, mert 6-86 tonna ércből tudnak csak 1 tonna ritkaföldfémet kivonni (hőkezelés vagy savas megdolgozás, majd oxidálás után).

Példának okáért, a tulajdonképpen csak Kínában bányászott diszprózium 95 dollárt ér nyersanyagként, de 135 dollárt feldolgozott formában, oxidként. A terbium egyenesen 70 százalékkal többet ér terbiumoxidként, mint megdolgozatlan koncentrátum formájában.

A miniatürizálás, amely az elmúlt két évtized technológiai fejlődésének egyik központi koncepciója, a ritkaföldfémek, főként a diszprózium képességeinek köszönhető. A terbium és a diszprózium iránt a legnagyobb a kereslet. A Prius autóba 193 gramm neodímiumot, 24 gramm diszpróziumot és 10-15 kilogramm lantánt építenek be, a Nissan Leafbe 421 gramm neodímiumot és 56 gramm diszpróziumot. Iparági elemzők úgy látják, elsősorban az új generációs elektromos és hibrid-autók gyártása miatt nő majd a ritkaföldfémek kereslete.
Ha belendül a zöld ipar, évi 200 000 tonnára lesz szüksége, állítja a Le Monde Diplomatique egyik tanulmánya. A diszprózium ezért nyolcszor annyiba fog kerülni 2015-re, mint ma. A szélturbinákból elvileg kihagyhatók lennének a ritkaföldfémek, de ezzel is megnő az előállítási költségük.

Környezeti problémák

A ritkaföldfémek kitermelése nagy ökológiai károkat okoz, a bányák környékén hatalmas veszélyes anyag-tavakat létesítenek, melyben a feldolgozáshoz szükséges szennyező folyadékot tárolják. Ezek nem ritkán radioaktív anyagok. Innen ered az alapvető ellentmondás: a megújuló energiaforrásokat kiaknázó környezetkímélő technológiák egy nagyon is környezetszennyező iparágon alapulnak. Sajnos a zöld ipar nem is olyan zöld. Szakértők szerint meg kellene szervezni az eldobott elektronikai készülékek ritkaföldfémeinek kivonását és újrahasznosítását.

Kína “kőolaja”

Kína az elmúlt 7 évben 40 százalékkal csökkentette ritkaföldfém-exportját, 2010 júliusában pedig nagy felháborodást kiváltó bejelentésében további 70 százalékos csökkentést írt elő az év második felére. Így már csak 8000 tonna szállítmány hagyja el a kínai kikötőket. A tél elején ezt azzal tetézte a pekingi vezetés, hogy újabb 35 (más forrás szerint 11) százalékos csökkentést szabott ki 2011 első félévére.

Eleinte azzal magyarázta a kvóta-csökkentést, hogy növelni akarja saját készleteit, aztán nyíltan kimondta, hogy ez zöld ipara bővítéséhez kell, végül -az erősödő nemzetközi kritikára reagálva- okos húzással tetszetősebb indokot választott, hogy kimentse magát: a természeti környezet kívánják óvni a kitermelés visszafogásával. A WTO ugyanis megengedi a kereskedelem környezetvédelmi okokból való mérséklését – viszont csak a belföldi piacon. Decemberben mégis azt bizonygatták Kína funkcionáriusai, hogy nem sértették meg a WTO szabályait.

A monopol-helyzet

Ez idáig a ritkaföldfémek magas ára miatt érte meg a nyugati cégeknek Kínába kiszervezni a feldolgozást, ahelyett, hogy cégen belül maguk állítanák elő a mágneseket a Kínából behozott koncentrátumokból.

Az exportkvóta-csökkentés miatt létrejött pánikban afféle aranyláz-hangulat lett úrrá a befektetőkön: a bányák nyitását tervező új cégek papírjai szárnyalnak, dacára annak, hogy e társaságok -a Molycrop és a Lynas is- még gyakorlatilag bevétel nélkül egzisztálnak. Sokan a 2000-es év dotkom lufijához hasonlítják a helyzetet. Hamarosan ez is kipukkad, s a várakozások irracionálisnak és teljesíthetetlennek bizonyulnak.

Csakhogy monopóliuma révén Kína bármikor megteheti, hogy hirtelen leviszi az árakat, hogy ezzel tegye anyagilag veszteségessé a konkurenciát, a világ más tájain újonnan nyíló feldolgozóüzemeket.

Tőzsdére ment a Molycorp, hogy 2012-ben újranyissa kaliforniai bányáját, melyet 2002-ben egyes lapértesülések szerint a kínai konkurencia olcsósága miatt (más források szerint egy radioaktív anyag szivárgása volt az ok). A Molycorp 2 milliárd dollár tőkére tett szert, az ausztrál Lynas 2,4 milliárddal rendelkezik.

A Reuters szerint szakértők úgy vélik, Kína előbb-utóbb felrúgja az egységes kvóta-rendszert, és a 17 elem kivitelét (s közvetve ezek hiányát és árszintjét) egyenként szabályozza majd, attól függően, mennyire keresettek a világpiacon. Ez azért is indokolt, mert szűkében vagyunk európium- és terbium-lelőhelyekben és készletekben, míg a könnyű ritkaföldfémekből viszonylag bőséges a kínálat Belső-Monólia talajában megbúvó készletek miatt.

Megsértették a WTO szabályait?

Decemberben a japán Sony a figyelmeztetett, hogy a ritkaföldfém-ellátás szándékos akadályoztatása a szabadkereskedelmi szabályok megsértésével egyenlő, amire a WTO-tag Kínának is ügyelnie kell. A konglomerátum a Reutersnek elárulta, hogy igyekszik csökkenteni e fémek mennyiségét a termékeiben – bár a vállalat maga nem közvetlen importőr, számos -beszállítói által előállított- alkatrésze tartalmaz ritkaföldfémet. A GE is bejelentette, hogy átalakítja szélturbináit, hogy 80 százalékkal kevesebb ritkaföldfémre legyen szükség hozzá.

Megfigyelők szerint a kvóta-csökkenést még elviheti szárazon Kína, ám a szabálysértést ott követte el, hogy 2006-ban 15 százalékos exportadót rótt ki a könnyű ritkaföldfémek (lantán, cerium) kivitelére, és 25 százalékot a nehéz ritkaföldfémekre. Az adót 2011-ben ismét emelni szándékozik a kínai vezetés.

Kikerülhető lenne Kína?

A Toyota ma már Vietnamtól és más országoktól vásárolja a szükséges ritkaföldfémeket, hosszú távú partneri viszonyokra szerződve, miközben a japán ipari minisztérium kazah és kanadai bányákba fektet be.

Tavaly a csúcstechnológiai eszközökben a ritkaföldfémek 97(!) százaléka kínai eredetű volt – mintegy 125 ezer tonna. Holott a készleteknek mindössze 36 százaléka lapul Kína talajában (a US Geological Survey elemzése 40-50 százalékot említ). Jelentős előállító lehetne még az USA, Kanada, Ausztrália, Kazahsztán és Vietnam is.

Az 50-es évektől a 80-as évekig amerikai cégekhez kötődtek a ritkaföldfémeket alkalmazó innovációk, mint például a európium- és foszfor-tartalmú vörös képcső a tévékészülékekben, vagy a -Hitachival konkuráló- GM neodímiumos vas-bór mágnesei.

De a reagani korszakban kezdődött dezindusztrializáló e téren is éreztette hatását: a termelő kapacitásokkal együtt a kompetens szakértelem is külföldre távozott, illetve másutt nevelték ki az új generációt. Ma csak néhány tucat ritkaföldfém-szakember van az Egyesült Államokban, míg Kínában többezer.

Kína monopóliuma annak köszönhető, hogy Teng Hsziao-ping 1986-os programja hosszú távú célként jelölte ki, hogy Kína a ritkaföldfémek vezető exportőre legyen (az államférfi már a 70-es években Kína kőolajának látta e fémeket). És egy tervgazdálkodáson alapuló államban meg is valósítják a stratégiai célokat. A piacgazdaság rendszerében működő országok hanyagolták e piaci résre – az amerikai termelés fokozatosan elhalt, a világelső kaliforniai ritkaföldfém-bányát 2002-ben bezárták. Kína közben kiépítette sokrétű infrastruktúráját, ami a ritkaföldfémek kibányászásától a félkész termékek előállításáig terjed.

Mivel Kínában a ökológiai előírások hagyományosan igen lazák voltak, az erősen környezet- és talajszennyező, valamint emberi egészségre ártalmas kitermelést “boldogan” hagyták az ázsiai országra a nyugati nemzetgazdaságok.

A kínai szereplők napjainkban a külföldi konkurenciát is zsebre akarják tenni: 17 és 25 százalékos részesedést szereztek egy kanadai és egy ausztráliai bányában, de Amerikában is hasonló manővert vittek véghez bő tíz éve. A Sumitomo Corp. a bezárt kaliforniai bányát birtokló amerikai Molycorp.-ban kíván befektetni, a Sojitz pedig az ausztrál Lynas bányavállalattal szövetkezett.

Kína 20 éves előnyét csak hosszú évek alatt lehetne behozni. Kína gondosan kiépített kutatóintézetei és feldolgozó-vállalatai nagy lépéselőnyben vannak. Japán például Vietnammal, Kazahsztánnal és Kanadával kezdett együttműködésbe a behozatal diverzifikálása érdekében, nem Amerikával. Egyelőre Ausztrália tűnik az egyetlen erős félnek, mely egyszer képes lesz Kínát kiváltani az oly fontos fémek beszállításában.

Ritkaföldfémek napjaink technológiájában:

számítógép-merevlemezek, komputer memóriachipek (neodímium)
folyadékkristályos kijelzőjű (LCD) televíziók és számítógép-monitorok (foszfor, terbium, európium)
érintőképernyős eszközök és okostelefonok mágnesei (neodímium)
szolárpanelek, szélturbinák mágnesei (neodímium)
mobiltelefonok feltölhető akkumulátorai
hibrid és elektromos autók újratölthető akkumulátorai (diszprózium, neodímium, lantán)
gépjárművek üzemanyagcellái (terbium)
műholdak, radarok
újratölthető (NiMH) elemek (lantán)
nukleáris erőművek (diszprózium)
energiatakarékos, fluszoreszcens égők (európium, terbium, foszfor)
infravörös fényű, éjszakai látóeszközök (lantán)
optikai kábelek (erbium)
hadászati kommunikációs rendszerek és radarok (neodímium)
távvezérelt lövedékek, robotrepülők (szamárium)
gyógyászati eszközök
kerámiagyártás (prazeodímium, ittrium)
üveggyártás, UV-szűrők (cérium, prazeodímium)
olajfinomítás (cérium)
lézeroptikai eszközök, röntgen-csövek
magas hőmérsékletű szupravezetők

Forrás: www.piasesprofit.hu

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük